Sidney Keyes: Idő

Nem ad halasztást az idő,
nem írja az üres lapot,
mágus fut, döng az égmező,
óvatos vándor éjben tántorog.
 
Fogj tollat, fogj szemet, kivésni
a zord időről látomásodat;
az arc futó, a tett teljét nem éri,
csupán a reflex és a rím marad.
 
Most kezdd, ne mindjárt; elveszett
perceid átka visszacsap rád.
Nicolo, Martin, bolygó szellemek
hirdetik az idő kudarcát.
 
Donne rettegésben lelte meg a békét,
bár kerubok közt jelzi égi térkép,
ő nem félt félni. Úgy karolta át
Rilke az őszt, mint mélygyökerű fát.
De minden jó nap rémület nekem,
hogy fordul, roppan, széthull életem.
 
(Ford: Nemes Nagy Ágnes)