Ardam Asnyk: Nyái éjszaka

Meleg nyári éjszaka volt,
Fojtó virágillat szállt.
Sűrű ködben bujkált a hold,
Szétkenődött a világ.

Virágzó hárs alatt ülve
Felhők futását nézem,
A szél virággal szórja be
Tenyerem.

Fejem a mellemre esik,
Szememen pillám árnya…
A valóság tovaúszik
Összekuszált homályba.

Már alszom, vagy ébren vagyok?
Vagy mindezt csak gondolom?
Virágot… egy arcot látok…
Álmodom?

Mellemben régi borzongás,
Egy arc a szívembe mar…
Nem tudom, mi vágyakozás,
S mi, mit igazság takar.

Megérintette gyengéden
Egy finom kéz arcomat?
Vagy egy pillangó szelíden
Simogat?

Vajon a múlt hangja hív,
Hangok édes kórusa?
Mitől fáj e szomorú szív?
Vagy ez a fák zúgása?

Vajon hold sugara reszket?
Vagy arcot látok odafönn?
Harmat, mi szememre esett,
Vagy ez könny?

(Ford: Benczes Sándor Gábor)