Nils-Aslak Valkeapää: Rénszarvasok

Kínáltuk minden javainkkal vendégeink. Próbáltunk
jó fivérük lenni. De jöttek, érkeztek egyre többen
a jövevények. Erejük nőtt, mert mi nem menekültünk,
szokásaik nem voltak ellenünkre.
Mi
nem értettük, miért kellene őket elkerülnünk. Gondoltuk,
emberek között ezt nem szabad.
De természetük világunkat követelte. És ennél még
többet is.
Egyre többet.
És vittek
mindent. Mára már semmink sem maradt
amit elvehetnének.
De ők
nem tudták
– mi sem tudjuk már – anyánknak tekinteni
az Anyaföldet.
Azt, aki az ölében, a karjában,
a térdén,
mindnyájunkat
az emlőjén tart.

(Ford: Tar Károly)