Ellen Niit: Anya sírja

Mélyen a földben
gyökeret eresztenek a szívek.
Virágnak, levélnek, ágnak.
 
Anyám szeme
némán néz
a gyep zöld tekintetével.
 
Oh, örök álom, te
az időkön át tartó
ébrenlét vagy.
Az ősz - az este.
A tél - az éjszaka.
A tavasz - a reggel.
A nyár - a nappal.
 
Nemzedékek követik tekintetükkel
két talpam nyomát.
 
Tenyerem alatt
fatörzsek suttogása.
Örök élet.
Hallak anyám, hallak
téged.
Szavaid kihallom
több ezer szó közül is.
 
(Ford: Dabi István)