Ludvik Streda: Legyél

Legyél láthatatlan kis kavics
     az úton amin évszázadok jártak
 
Legyél dúcgerenda a háztető alatt
 
Legyél az egyik szál kötél
     amelyik az emberi sorsot húzza előre
 
Legyél a várva várt hang
     amikor egymást keressük
 
Legyél legalább egy pillanatra hullócsillag
     amelyik vigasztal és nyomot hagy az emlékezetben
 
Legyél a sötétség ködében a jó remény szikrája
 
Legyél lehelet az üvegen
     hogy valaki keze felírhassa az üzenetet
     hogy enyhült a fájdalom
 
Legyél kopogtatás az ajtón amit meghallanak
     hogy ajtót nyissanak
 
Legyél önmagad
     a behavazott kert zúzmarás csendjében is
     és halld meg az élet titkos zenéjét
     a makacsul dacoskodó halál
     kuporgó bimbóiban

(Ford: Dabi István)