Anna Ahmatova: Lót felesége

"" Mögötte menő felesége azonban
Hátratekintett, és sóbálvánnyá lett.""

A teremtés könyve
 

Ment a fénylő angyal lépte nyomában
az istenes ember az éji hegyen
felesége követte vívódva magában:
„Csak még egyszer láthatná a szemem,
 
hol fonni, hol énekelni tanultam,
szülőhelyemet, szép tornya sorát.
Hol gyermekeim a világra vajúdtam,
a ház üres ablakait; Szodomát!”
 
Visszanézett – s a fájdalom odaszegezte,
szemében a nézés megmerevült,
és áttetsző só lett, sóoszlop a teste,
és lába, a gyors, a talajba kövült.
 
Ki siratja el őt? Ki mond érte imát most?
Vagy ő nem is volt olyan nagy veszteség?
Az életét adta, hogy lássa a várost,
amit úgy szeretett. Nekem ennyi elég.
 
(Ford: Halasi Zoltán)