Wojciech Ceynowa: Az élet

A gondolataidban
panasz és szenvedés
megvalósulatlan álmok
szó szót követ
kérdések válasz nélkül
örömre és feledésre
körülnézel
egy pillanatra leülsz -
sóhajtásnyi idő.

(Dabi István fordítása) 

Jahja Kemál Bejátli: Találkozás

Bámultam az útra, szememet tágra kinyitva.

Kérdeztem a széltől, ki is Ő és mi a titka.

Párducszeme volt, zöldszinü volt, vad tüze tiszta.

Lelkem lobogását rabul ejté e varázslat.

"Mondd hát, az öröklét lakomáján veled ittam,

bíborszinü rózsák levelével borítottan,

s egy vágy remegése a szívünkben szakadatlan?"

Nézett, mint egy álom közepéből, s belesápadt.

(Vas István fordítása)

William Carlos Williams: Vers

A rózsa kifakul

és megújul újra

magvaiból, természete szerint

de hol

ha nem a versben

őrzi meg

örök

pompáját

(Török Attila fordítása)

Gabriela Mistral: Én nem vagyok egyedül

Puszta az éj, árvasága

vízre, hegyre ráterül.

De én, aki elringatlak,

én nem vagyok egyedül!

Az égbolt is olyan árva:

a hold tengerhabba dűl.

De én, aki átkarollak,

én nem vagyok egyedül!

A világ is olyan árva:

tespedt testen bánat ül.

De én, aki megölellek,

én nem vagyok egyedül!

(Jánosházy György fordítása)

Alekszandr Blok: Ragyoghat hold

Ragyoghat hold- az éj sötét.

Köszönthet öröm emberekre-

lelkemből esők idejét

nem űzi ki tavasz szerelme.

Lelkembe néz az éjszaka,

és gyáván visszanéz a lélek,

beteg és nincs válaszszava,

emészti édestitkú méreg.

Hideg s homályos hajnalon

az emberárba beleveszve

viszem, de nincsen oltalom,

hiába az a szent, nagyeszme:

ragyoghat hold- az éj sötét.

Köszönthet öröm emberekre,

lelkemből esők idejét

nem űzi ki a tavasz szerelme.

(Veress Miklós fordítotása)

Viktor Szosznora: Kristálya vágynak és reménynek

Kristálya vágynak és reménynek,
száz hófúvás, száz holdgaras!
Maradjak, menjek, sose kértek,
én hajszoltam magányomat.

Állok mélység felett. Az égen
két griff száll. Kékség tengere.
Ó, hullámok, csipkés enyészet! -
nincs rátok szó és nincs zene.

Kristálya kínnak, feledésnek,
kongó, komor harang-imák!
Hol hold derengi e vidéket,
hol nap forralja, mint a vágy.

Itt állok. S nem lépek a mélybe.
De serlegem Rád emelem.
Iszom bronzát a bornak, és e
bronz fénye boldog énekem.

Dalolok. S nem a keserűség
kottázhatatlan énekét.
Túlérett felhő hozza hűsét,
frissítő záport küld az ég.

Itt állok. Poklaim ledőltek,
nem vesznek rajtam már erőt.
Kristálya légnek és időnek,
ó, vágy- és létezés-erőd!

(Baka István fordítása)

Gerd Kuzebaj: Jégvirágok

Minden éjszaka az ablakomon
Csipkefehér jégvirágok nyílnak:
Sudár fák, mintha álom volna,
Nem olvadnak el, virágba borulnak.
Ott a sarokban egy csillagvirág
Jeges fejét meghajtva mosolyog,
Távolabb buja tavirózsák ringnak
A víztükrön, mely szőttesként ragyog.
Fölötte: széttárva szárnyát, mely mint a hó,
Lebeg mozdulatlan, dermedt sirály -
Lent, a messzeségben karcsú pálma szunnyad
S fenyő - megbűvölte őket a Fagykirály.
Reggelenként, ha felkelek vacogva,
Soká nézek, soká kivirult ablakomra -
De felkel a nap is, már a párkányra hágott,
Átsüt az üvegen - szétolvasztja az álmot!
S akkor naphosszat haragszom a napra.

(Képes Géza fordítása)

Macuo Basó: Kívánság

Egy harmatcseppel

a világ minden porát

lemosni egyszer!

(Képes Géza fordítása)

Rabindranath Tagore: Ne menj el

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól

súlyosak.

Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem

magamtól: "Álom ez?"

Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva

tarthatnám keblemen.

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.

(Áprily Lajos fordítása)

Cruz e Souza: Lelkek börtöne

Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.

Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.

Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,

Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.

(Rónai Pál fordítása)

Guillaume Apollinaire: A búcsúzás

Sírásuk szállt csak vészesebben

S az arcuk volt megtört fehér

Mint tisztaszirmu hó ha lebben

Vagy két kezed A sok levél

Csókomra hullt a rőt ligetben

(Radnóti Miklós fordítása)

Victor Hugo: Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,

amelytől fénylik a szirom,

amelyből felszökik, kévéjében a napnak,

szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,

ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -

mi távolabbról: mint a gyémánt,

az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

Szvetlana Jevszejeva: Szerelem

Most már örökre így marad

nem-másuló arcod szememben.

Mint kalapáccsal, magamat

erősen tehozzád szögeztem.

Árnyad, szemed, hangod, lélekzeted

egyémhez fűzöm, hogy hozzáfonódjék!

Mert akarom hűségedet.

Erős vagyok, mint termetes mosónék.

Én a csodákon nem csodálkozom.

A forrást sziklástól, hinnéd-e, kedves,

mint a korsót, vállamon elhozom.

Lábam alatt mint fű lapul a fenyves.

Egyenes vállamon hozom neked

hűségemet. Fogadd el, neked szántam.

Lépek, a sapkám kéken integet.

Mezők szagát lebbenti könnyű sálam.

Hová ti, merre, testvér csillagok?

A lét magva az ember - ez a törvény.

Én halhatatlanságot ringatok

halálig-dombos keblem enyhe völgyén.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Innokentyij Annyenszkij: Május

Virágzó-halovány a menny,
De hervad a májusi nappal,
S csak a homályos üvegen
Égnek tüzek az alkonyatban.

Árnyak közül elénkbe tűnt,
Egy percre bár, aranyba mártva,
Az, ami voltunk... vagy leszünk:
Az örök változás világa?

S nem fordíthatod el szemed
Aranya vibráló porától,
Ez tán a skála-estelek
Legbúsabb hangja a világról,

Amely, bearanyozva még,
Elpusztul mindjárt, meg sem értve,
Hogy az öröm, mi benne ég,
Csupán a május cselvetése,

Hogy visszahozhatatlan és
Fakult, ami bearanyozta...
Hogy csak az alkony lop kevés
Pírt még a rózsás ablakokra.

(Baka István fordítása)

Snorri Hjartarson: A láng

Eljöttem ide
erre az eldugott helyre
ahol várni akarok

vörös lángot őrzök
a kezeim között

várj amíg fel nem
lobban
és nem égek hamuvá

(Dabi István fordítása)