Yves Gerbal: Haiku

A szél

Fehérebbre mossa

A köveket

(Terebess Gábor fordítása)

Ekaterina Joszifova: Haiku

Beszélgetünk

Félszavak folyója

Csörgedez közöttünk

(Szondi György fordítása)

Jens Fink-Jensen: Simogatom a szelet

Simogatom a szelet
Mert az a legközelebbi
Amin eljuthatok az arcodhoz

(Dabi István fordítása)

Jacques Prévert: Idő

az életem nincs mögöttem

sem előttem

sem jelenben

csakis bennem

(Göbölyös N.László fordítása)

Ivan Metodiev: Haiku

Amire emlékszem, mind

belefér egy könnycseppbe.

(Szondi György fordítása)

Ion Codrescu: Haiku

Mire megcsodálnám,

a pipacs szirmait már

elfújja a szél.

(Terebess Gábor fordítása)

Marina Cvetajeva: Egy az utunk

 Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr. A sorsod egy velem.
Egy az utunk a pusztaságban,
a puszta semmibe.

Tudod: már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!

(Rab Zsuzsa fordítása)

Inráhim Nádzsi: A költemény

Lant a költemény, amelyen
népek történelme zendül,
s melynek húrjain a vágyak
zsonganak a szerelemről;
síp, mely annyi kínt fakaszt, és
oly vigasztalón ölel meg,
dal, amelyben egy teremtő
lét csodái énekelnek -
s költők sóhajtása, kik már
ismerik a kínt, szerelmet.

(Molnár Imre fordítása)

Nina Cassian: Tigris, te

Nem kell szédítően nagyot ugranod.
elég, ha rám nézel a sárga szemeddel.
Bárhová megyek, bármit is teszek,
sárga szemed már-már dermedten csüng rajtam,
poharakból szürcsölöm, gyümölcsökben
harapok rá, könyvem borítóján látom,
a holdon, a bal combomon,
szombat éjjeli álmomban, és így tovább.
Annyi kénsárga szem, fel kell tennem
a napszemüvegem, fejemre húznom
a tenger fekete plédjét -
de te ne moccanj. Csupán annyit tégy:
nézz rám a sárga szemeddel.

(Fordította: Zsille Gábor)

Iveta Mileva: Idő

A gondok

szökőkútjai

vésnek az arcunkra

jeleket.

A könnycseppek

gyorsan fonják

sóból a hálót

a szemünk köré.

A fájdalmak

hitünkből készítettek

fésűt -

a hajunk

hol ritkul, hol őszül,

hol lustán szétterül.

Az ujjain is

megpuhulnak

és egy nap

véletlennek fog tűnni,

hogy a testünkben

még mindig

élünk...

(Dabi István fordítása)

Wojciech Ceynowa: Az élet

A gondolataidban
panasz és szenvedés
megvalósulatlan álmok
szó szót követ
kérdések válasz nélkül
örömre és feledésre
körülnézel
egy pillanatra leülsz -
sóhajtásnyi idő.

(Dabi István fordítása) 

Jahja Kemál Bejátli: Találkozás

Bámultam az útra, szememet tágra kinyitva.

Kérdeztem a széltől, ki is Ő és mi a titka.

Párducszeme volt, zöldszinü volt, vad tüze tiszta.

Lelkem lobogását rabul ejté e varázslat.

"Mondd hát, az öröklét lakomáján veled ittam,

bíborszinü rózsák levelével borítottan,

s egy vágy remegése a szívünkben szakadatlan?"

Nézett, mint egy álom közepéből, s belesápadt.

(Vas István fordítása)

William Carlos Williams: Vers

A rózsa kifakul

és megújul újra

magvaiból, természete szerint

de hol

ha nem a versben

őrzi meg

örök

pompáját

(Török Attila fordítása)

Gabriela Mistral: Én nem vagyok egyedül

Puszta az éj, árvasága

vízre, hegyre ráterül.

De én, aki elringatlak,

én nem vagyok egyedül!

Az égbolt is olyan árva:

a hold tengerhabba dűl.

De én, aki átkarollak,

én nem vagyok egyedül!

A világ is olyan árva:

tespedt testen bánat ül.

De én, aki megölellek,

én nem vagyok egyedül!

(Jánosházy György fordítása)

Alekszandr Blok: Ragyoghat hold

Ragyoghat hold- az éj sötét.

Köszönthet öröm emberekre-

lelkemből esők idejét

nem űzi ki tavasz szerelme.

Lelkembe néz az éjszaka,

és gyáván visszanéz a lélek,

beteg és nincs válaszszava,

emészti édestitkú méreg.

Hideg s homályos hajnalon

az emberárba beleveszve

viszem, de nincsen oltalom,

hiába az a szent, nagyeszme:

ragyoghat hold- az éj sötét.

Köszönthet öröm emberekre,

lelkemből esők idejét

nem űzi ki a tavasz szerelme.

(Veress Miklós fordítotása)