Toma Bincsev: Haiku

Óvatosabban lépjél -

a fűszál

emlékezik.

(Szondi György fordítása)

Gheorghe Grigurcu: Zsoltár

Mikor eltűnnek a tárgyak,

szembetalálkozol az emberekkel.

Mikor eltűnnek az emberek,

szembetalálkozol önmagaddal.

Mikor eltűnik önmagad,

szembetalálkozol Istennel.

(Szlafkay Attila fordítása)

Aureliu Busuioc: Holdsugarak

A mély mezőkön

a szélben táncoló köleshez hasonlóan

összezárt szempilláid közé

kéredzkednek a holdsugarak.

A szíved a fülét

a szerelem felé fordítja

hogy hallja:

nem a tücsök zenél,

az örökkévalóság.

(Dabi István fordítása)

Paul Ernst: Haiku

egy tündérrózsa

felmerül a mélyből

hogy vizet fodrozzon

(Terebess Gábor fordítása)

Yves Gerbal: Haiku

A szél

Fehérebbre mossa

A köveket

(Terebess Gábor fordítása)

Ekaterina Joszifova: Haiku

Beszélgetünk

Félszavak folyója

Csörgedez közöttünk

(Szondi György fordítása)

Jens Fink-Jensen: Simogatom a szelet

Simogatom a szelet
Mert az a legközelebbi
Amin eljuthatok az arcodhoz

(Dabi István fordítása)

Jacques Prévert: Idő

az életem nincs mögöttem

sem előttem

sem jelenben

csakis bennem

(Göbölyös N.László fordítása)

Ivan Metodiev: Haiku

Amire emlékszem, mind

belefér egy könnycseppbe.

(Szondi György fordítása)

Ion Codrescu: Haiku

Mire megcsodálnám,

a pipacs szirmait már

elfújja a szél.

(Terebess Gábor fordítása)

Marina Cvetajeva: Egy az utunk

 Fegyenc vagyok. Te jössz utánam,
fegyveres őr. A sorsod egy velem.
Egy az utunk a pusztaságban,
a puszta semmibe.

Tudod: már rég megcsendesedtem,
szememben sem látod a vad tüzet.
Csak addig a fenyőig oldj el engem!
Csak addig - nélküled!

(Rab Zsuzsa fordítása)

Inráhim Nádzsi: A költemény

Lant a költemény, amelyen
népek történelme zendül,
s melynek húrjain a vágyak
zsonganak a szerelemről;
síp, mely annyi kínt fakaszt, és
oly vigasztalón ölel meg,
dal, amelyben egy teremtő
lét csodái énekelnek -
s költők sóhajtása, kik már
ismerik a kínt, szerelmet.

(Molnár Imre fordítása)

Nina Cassian: Tigris, te

Nem kell szédítően nagyot ugranod.
elég, ha rám nézel a sárga szemeddel.
Bárhová megyek, bármit is teszek,
sárga szemed már-már dermedten csüng rajtam,
poharakból szürcsölöm, gyümölcsökben
harapok rá, könyvem borítóján látom,
a holdon, a bal combomon,
szombat éjjeli álmomban, és így tovább.
Annyi kénsárga szem, fel kell tennem
a napszemüvegem, fejemre húznom
a tenger fekete plédjét -
de te ne moccanj. Csupán annyit tégy:
nézz rám a sárga szemeddel.

(Fordította: Zsille Gábor)

Iveta Mileva: Idő

A gondok

szökőkútjai

vésnek az arcunkra

jeleket.

A könnycseppek

gyorsan fonják

sóból a hálót

a szemünk köré.

A fájdalmak

hitünkből készítettek

fésűt -

a hajunk

hol ritkul, hol őszül,

hol lustán szétterül.

Az ujjain is

megpuhulnak

és egy nap

véletlennek fog tűnni,

hogy a testünkben

még mindig

élünk...

(Dabi István fordítása)

Wojciech Ceynowa: Az élet

A gondolataidban
panasz és szenvedés
megvalósulatlan álmok
szó szót követ
kérdések válasz nélkül
örömre és feledésre
körülnézel
egy pillanatra leülsz -
sóhajtásnyi idő.

(Dabi István fordítása)