Mihail Lermontov: Török ember panasza

 (Levél egy külföldi barátomhoz)

Tán ismered te is az elvadult vidéket,
Hol tűzben ég a rét, vad fényben satnya fák,
Hol tunya és ravasz gonoszság vert tanyát,
Hol sűrű szenvedély emésztő lánggal éget.
       

Ha néha jött egy-egy merész
Nagy elme, hűvös és kemény, akár a szikla,
Megtörte itt a bú, a lassú csüggedés,
S idő előtt kihúnyt a tiszta fényü szikra.
Az élet többnyire teher, nem élet itt,
Hol sanda gyűlölet kígyó karjával átfon,
Rabszolgák éltüket bilincsben tengetik!...
       E táj az én hazám, barátom!

Utóirat: Kérlek, bocsásd meg énnekem,
       Ha célzást leltél e szavakban.
       Az igazság, ha meztelen,
       Oly keserű. Kimondhatatlan.

(Lator László fordítása)