Vona Groarke: Az üres ház

Miután elmegyünk, a ház bezárul mögöttünk. 
Mintha mozdulatlan tengerben úszkáltunk volna. 
A ciszternák csendesülnek, a hûtõ még zihál, 
és testünk nyoma kisimul az ágyon.
 
A ház a maga hangjaival tölti be helyünket. 
Csempe csusszan, miután bevágtuk az ajtót, 
a telefon, az ide-oda rakható óra csörren, 
csak a postaládán törik meg a lanyhuló huzat.
 
A kerti bükkfa árnyéka, mely karomra hull, 
amint igyekszem a kulcsot elfordítani, 
halványulva terül szét, elönti a szobát, 
s még ma este felissza, ami belõlünk itt maradt.

(Ford: Gyárfás Endre)