Peter Huchel: Ajánlás

Ősz. Derengő napkorongok a ködben,
s éjjel az égre tűz fénye ül.
Zuhan és zúg. Őrködik fölöttem.
Mélyúton a vad gyorsan menekül.
S mint visszhang az évek ködéből,
erdőn egy lövés ropog át,
és szellemek jönnek az éjből,
s lombot, felhőt sodor az ár.

Vadász viszi haza a zsákmányt,
agancsot, mely ágként az útra leng,
s töprengve figyel új nyomot.
A mélyúton csöndbe mereng,
hol fán aranyfüst vet lobot.
S órák zúgnak bölcs őszi szélbe,
s tűnődés - madár költözése.

S némely szó most só és kenyér.
Sejti, az éj mért hallgatag,
s a tél csillagképébe tér
a föld, s útján továbbhalad.

(Ford: Hajnal Gábor)